történetemet kezdhetném ezekkel a jól ismert, tündérmesei szavakkal. de úgy gondolom, ez eléggé fellengzősen hangzana. úgyhogy.
kezdem a történetem azzal, hogy 2013 decemberében, amikor még végtelenül hosszúnak tűnő tél állt előttünk, találtam egy videót a Tecsöveden. hogyan készítsünk shamballa karkötőt. végignéztem a videót, és rájöttem, hogy nincsen benne semmi ördöngősség. még az én ügyetlen ujjaimmal is meg tudom csinálni. az elhatározást tett követte, megvásároltam a hozzávalókat, és nekiálltam. bevallom őszintén, több órai keserves nyüglődés, jó sok káromkodás, ‘én ezt föladom!’ felkiáltások után megszületett az első karkötőm. semmi különös. fekete madzagon fehér kövek. de én hogy örültem neki! el sem tudom mondani. 😀
róla van szó:
szóval Vele kezdődött az a hosszú út, aminek a 4. hónapját taposom éppen. 😉 rájöttem, hogy kreaítv vagyok, és bármit meg tudok csinálni, ha van kitartásom, akaraterőm, türelmem, és persze időm. 🙂
köszönöm, hogy elolvastad első bejegyzésemet, igyekszem minél többször megjelenni újabbnál újabb írásaimmal.
puszi: RituS
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: